Korcsolya

Halk zene szólt abban a pillanatban, amikor kinéztem kicsiny ablakomon. Egy csodálatosan szép, csillogó havas tájat pillanthattam meg. A hó nagy pelyhekben hullt, s a szél halk suttogásokat küldött felém. Eszembe jutottak azok az idők, amikor télen szinte napi szintű volt, hogy ki vitt az egyik barátom korcsolyázni. Féltem egy kicsit a hirtelen jött ötlettől, de végül vettem egy nagy levegőt és megtettem. Egy cetlin üzentem Viclynnek, hogy hol fogom őt várni. S hála Malazaar-sama tanításainak a jégpálya, valamint a korcsolya előteremtése sikerült. Noha, a korcsolya bűbáj kissé nehézkesen sikeredett, mégis valahogyan sikerült megoldanom.

Jégre mentem, s csak egy dolgot éreztem, ahogyan a talpam alatt szinte megindult a föld. Mintha méteres magasságokon lennék, és repülnék. Kitártam karom, és hagytam, hogy a szél csiklandozza bőrömet. Terebélyes mosoly kerekedett arcomon, s szabadnak éreztem magamat. Néha azért körbe tekintettem, hogy ugye csak én vagyok itt és nem lát senki? Féltem attól, hogy megharagudnak rám, ha nem vigyázok. Végül Viclynt pillantottam meg az egyik falnál, amitől estem egy nagyot a hóba. Szörnyen éreztem magam balgaságom okán, de nem tehettem már mást. Oda mentem hozzá, abban reménykedve, hogy velem tart. Megkért rá, hogy mutassam meg neki, mi a "szépség". Ugyan, nem vagyok valami jó magyarázó, de a végén őszinte boldogságot, melegséget éreztem, amikor sikerült.
Nem számítottam volna arra, hogy versenyre hív. De olyan jól korcsolyázott. *_* Belementem, és nem is tudom, önfeledt állapotba kerültem. Megnyertem a versenyt, ami abból állt, hogy gyorsabban kellett köröznöm, mint ő. Kívánhattam valamit, amitől eleinte kitértem, majd végül..végül kimondtam egyetlen kívánságomat a jelenre nézve. Az Abyssba akarok menni. Vele akarok menni, legyen bármi. Félek, de azt is tudom, hogy nekem csak ő van. Nem akarom megélni, hogy nélküle..inkább együtt haljunk, ha szabad ilyet. Most pedig.most mindjárt megyek Malazaar-samahoz, hogy felkészítsen az Abyssra. Hiszen előtte még ki kell állnom Viclyn egyik próbáját, amin nem szeretnék elbukni, Még soha semmit nem akartam ennyire, küzdeni fogok azért, hogy vele mehessek...

Üvegdombon túl, hol az álmok pelyhekben hullnak,
Ott a a vágyak lángra lobbannak.
Apró szavak csendes üzenete,
Kérlek, ne hagyj el engem!


Adj nékem kicsiny biztonságot,
Had szeljem át félelmetes világot.
Síkokon túl, álmokon át karolj belém kicsi pehely,
Had vigyelek én emlékezetemben.


S majd, ha nem leszünk már, így emlékezz rám: Illiame