A múltban

Valaha volt legszebb és egyben legádázabb város, melyet szemeim által tapasztalhattam. Elfuserált próbálkozásaim egyike volt minap azaz eset, mikor Viclynt meg akartam ismerni, úgy igazán. Mindig élt bennem a vágy, hogy közelebb kerülhessek hozzá, de Ő sosem engedte igazán. Bűntudatom van a bátorságom miatt, de megtettem. Megkerestem a könyvtár azon könyvében azt a varázslatot, amellyel álmai alatt régi világában utazhatok.

Minden amit láttam, megdöbbentően hatott. Egy kisbabát az anya kezében, akiről egy jóslatot szavaltak. Viclyn volt az, az Abyss bérgyilkosa, ki a ház ifjainak legerősebbike. Lloth ajándéka..Vérrel kenték be a kicsi homlokát. Első rémisztő kép, amit megannyi más követett soron. Viclyn első fegyveres edzése, kisgyermekként hogyan korbácsolták meg.. De mindegyik közül a legrémisztőbb látványt az a kép szolgáltatta számomra, amikor férfivá avatták. A tekintete tüzesebb s tisztább volt, mint ahogyan valaha rám pillantott. Vajon miért? Vajon akkor tényleg szeretett? A nő teljesen máshogyan nézett ki, mint én..s mégis sokkal jobban vágyott rá, mint rám most. Szomorúsággal kente be szívemet ez a kép. A kétségek bosszút útjára terelt, s gondatlanságomból kifolyólag később Viclyn mindezt megtudhatta. Hiszen úgy tértem be vocantra (napokig tartó elmaradásom után), hogy felléptem Nocturn és a kör ellen. Viclyn megtudta a dolgot, és haragudott rám..haragudott rám, amiért ezt tettem. Valójában mennyire igaza van, nem volt jogom hozzá. Mégis egyedül éreztem magam..vagy érzem magam? Most már talán így van, talán nem. Sokszor bizonytalanul tudok csak ehhez a témához hozzá állni. Fogalmam sincsen, hogyan kéne gondolkodnom. Hogyan kéne letisztáznom magamban ezeket a dolgokat. Így hát hagytam, hogy sodorjon az ár.

Majdnem távozott a szobából, ám én visszahívtam őt. Tudtam, hogy ez gyenge vigasz, eleinte szabályosan fájt minden, amit tettem. A kívánó csókok fájón peregtek le ajkaimról, akárcsak sóhajaim. Aztán érzéseim felül kerekedtek, s ezúttal én mentem ő érte, mint ő én értem. Akkor ismét úgy nézett rám, de ugye őszinte volt? Ugye őszintén pillantott szerelmesen szemeimbe, vagy csak a vágyak tették ezt vele? Feladom..nem tudom kiismerni Viclynt.

Korcsolya

Halk zene szólt abban a pillanatban, amikor kinéztem kicsiny ablakomon. Egy csodálatosan szép, csillogó havas tájat pillanthattam meg. A hó nagy pelyhekben hullt, s a szél halk suttogásokat küldött felém. Eszembe jutottak azok az idők, amikor télen szinte napi szintű volt, hogy ki vitt az egyik barátom korcsolyázni. Féltem egy kicsit a hirtelen jött ötlettől, de végül vettem egy nagy levegőt és megtettem. Egy cetlin üzentem Viclynnek, hogy hol fogom őt várni. S hála Malazaar-sama tanításainak a jégpálya, valamint a korcsolya előteremtése sikerült. Noha, a korcsolya bűbáj kissé nehézkesen sikeredett, mégis valahogyan sikerült megoldanom.

Jégre mentem, s csak egy dolgot éreztem, ahogyan a talpam alatt szinte megindult a föld. Mintha méteres magasságokon lennék, és repülnék. Kitártam karom, és hagytam, hogy a szél csiklandozza bőrömet. Terebélyes mosoly kerekedett arcomon, s szabadnak éreztem magamat. Néha azért körbe tekintettem, hogy ugye csak én vagyok itt és nem lát senki? Féltem attól, hogy megharagudnak rám, ha nem vigyázok. Végül Viclynt pillantottam meg az egyik falnál, amitől estem egy nagyot a hóba. Szörnyen éreztem magam balgaságom okán, de nem tehettem már mást. Oda mentem hozzá, abban reménykedve, hogy velem tart. Megkért rá, hogy mutassam meg neki, mi a "szépség". Ugyan, nem vagyok valami jó magyarázó, de a végén őszinte boldogságot, melegséget éreztem, amikor sikerült.
Nem számítottam volna arra, hogy versenyre hív. De olyan jól korcsolyázott. *_* Belementem, és nem is tudom, önfeledt állapotba kerültem. Megnyertem a versenyt, ami abból állt, hogy gyorsabban kellett köröznöm, mint ő. Kívánhattam valamit, amitől eleinte kitértem, majd végül..végül kimondtam egyetlen kívánságomat a jelenre nézve. Az Abyssba akarok menni. Vele akarok menni, legyen bármi. Félek, de azt is tudom, hogy nekem csak ő van. Nem akarom megélni, hogy nélküle..inkább együtt haljunk, ha szabad ilyet. Most pedig.most mindjárt megyek Malazaar-samahoz, hogy felkészítsen az Abyssra. Hiszen előtte még ki kell állnom Viclyn egyik próbáját, amin nem szeretnék elbukni, Még soha semmit nem akartam ennyire, küzdeni fogok azért, hogy vele mehessek...

Üvegdombon túl, hol az álmok pelyhekben hullnak,
Ott a a vágyak lángra lobbannak.
Apró szavak csendes üzenete,
Kérlek, ne hagyj el engem!


Adj nékem kicsiny biztonságot,
Had szeljem át félelmetes világot.
Síkokon túl, álmokon át karolj belém kicsi pehely,
Had vigyelek én emlékezetemben.


S majd, ha nem leszünk már, így emlékezz rám: Illiame

Békülés

Semmi sem volt olyan egyszerű, mint azt gondolni lehetett volna. A félre értések eshetősége kettőnk közt a legnagyobb. Lassan kezdem megérteni, hogy önön félelmem tehet az egészről. Elvégre is, ha elmerném mondani Viclynnek mindazokat a dolgokat, amiket gondolok..akkor lehet nem történnének ilyenek. Mindazonáltal tartok attól, hogy megharagudna rám. Nem mindig gondolom azt, amit ő gondolna. Nem akarok veszekedéseket, én csak vele szeretnék lenni. Szeretném érezni őt mindennap. Az elmúlt napok fájdalmasan teltek, hiszen hiányzott. De már ennek is vége, most már minden rendben van; azt hiszem. 

Illiame

Viszályok

Nem tudom, hogy mi is történhetett igazából. Amikor azt mondta, hogy Ő egy másik nővel is van..valami elborult bennem. A világ hatalmas tere egyetlen egy pontba sűrűsödött, és megfojtott egyszerűen. Úgy éreztem, ha neki szabad, akkor én majd beszélgethetek más férfiakkal. De mire..addigra már halottak voltak. Remegve álltam a történtek felett. Olyanok haltak meg, akik nekem fontosak voltak. Olyanok, akiket szerettem, és tiszteltem azért, hogy olyanok amilyenek. Felakartam őket támasztani, de a képességeim csődöt mondtak. Nem értem miért? Miért kellett meghalniuk, s ki ölhette meg őket? Ő azt mondta, nem tudja. De én valahol legbelül sejtem, valahol tudom. Félek attól, hogy igazam lesz, félek attól, hogy ő ölte meg őket. S mikor rá kérdeztem, csak a fürdővizét kérte, illetve ételét. Átnézett rajtam, mintha én lennék az a szolga, aki árt neki. Valóban ártanék? Valóban ezt tenném? Nem lát engem, nem lát már engem..igaz? Én vagyok az, aki nem áll mellette..azt hittem, hogy mellém áll egy ilyen nagy veszteség után, de nem tette. Csak edzett tovább, nekem pedig elegem lett belőle. Kiborultam, amiért nem állt mellém..amiért nem védett meg a fájdalomtól. Végig hasított a szívemen a tudat, hogy tényleg egyedül maradtam. Eddig mindig érezhettem Viclyn védő karját, de most nem így volt. Még csak rám sem pillantott akkor, nem számítottam. Se a barátaim, sem pedig Ő. Bizonytalanodik a világ, de egy személy még itt van mellettem alig pár méterre. Sosem értettem meg, hogy miért áll ki mellettem, de megszeretném köszönni neki valamivel..hiszen sosem érdemeltem meg. Amenia-sama olyan különleges nő, mindig kedves velem, és mindig megakar védeni. Bár Ő nélküle minden olyan más, Amenia-sama képes lehet jobb kedvre téríteni.

Eszembe jutnak a régi emlékek, a jelen súlyai. Egyáltalán nem lehetek biztos a holnapban. Nem tudhatom, hogy mi is lesz. Szeretném azt írni, hogy alhatok Viclynnél, hogy ő majd megvéd a veszteség általi fájdalomtól, de nem teszi. Ő egy másik nőhöz megy egy Kardért. Egy kardért, ami talán sokkal többet jelent neki annál, mint amit ketten megéltünk már. Én mindig próbáltam mellé állni, megtenni mindent..de ő most ezt nem tette meg és ez fáj. Nem akarom elhinni, menekülni akarok. Nem akarom, hogy az derüljön ki, másoknak van igazuk. Nem szabadna ezt mondanom..de mi van, ha ..ha ő tényleg nem szeret engem igazából, csak megtűrt? Mit fogok kezdeni azzal az érzéssel, ha ezt megtudom? De nem, nem lehet igaz. Nekem bíznom kell benne..Bízni, de mégis hogyan? Hogyan azok után, hogy azért a bűvös kardért meddig el ment volna. A gondolatok gonosz kétségbeesést idéznek elő bennem. Jobb lesz, ha nem megyek így társaságba néhány hétig, itthon mindent elronthatok. Remélem Amenia-sama megbocsátja majd, hogy nem tudok mosolyogni. Egyszerűen nem megy..de legalább azt hiszem főzni még mindig nem felejtettem el. Majd csinálok neki valami finomat az egyik könyvből, csak találjam meg a könyvespolcomon.

Illiame